„Nem tudom (…), nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.” Antoine de Saint-Exupery
2019. november 9-én 13 magyar diák ballaghatott el a Victorian School of Languages szárnyai alól, Melbourne-ben. Hihetetlen belegondolni, hogy mindez megvalósulhatott, tizenötezer kilométerre az anyaországtól. Mégis megtörtént, és nagyon hálás vagyok az Istennek, hogy mindennek tanúja lehetettem. Amikor megérkeztem Melbourne-be hamar megláttam mennyire különleges ez a hely. A többi hétvégi iskolával szemben itt nem kéthetente tartják meg a foglalkozásokat, hanem bizony minden szombaton 9-től várják az itt tanuló diákokat. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, milyen sok extra energiát vesz igénybe ez a fajta rendszeres tanulás, mind a szülők, mind tanárok, s nem utolsó sorban a diákok részéről.
Az iskolában két csoport működik, az alsóbb tagozatosokkal Bartha Gyöngyi foglalkozik, akihez idén több mint húsz 5-15 év közötti gyerek iratkozott be, a felsőbb tagozatosokat pedig Körlaki Ágnes készíti fel a magyar érettségire. A diákok különböző családi illetve nyelvi háttérből érkeznek, ami azt jelenti, hogy van ahol mindkét szülő magyar anyanyelvű, de természetesen vannak vegyes házasságból érkezők, sőt olyanok is, akiket magyar nagynéni hoz hétről hétre a foglalkozásokra.
Az ittlétem alatt én főleg az alsóbb tagozatosoknál segítettem be, akiket Gyöngyi négy különböző nyelvi csoportra bontott, s akiknek hétről hétre integrált foglalkozásterveket készített. Azonban néhányszor alkalmam nyílt belesni a végzősökhöz is, akik Ági néni segítségével lázasan készültek az érettségire. Maga az érettségi egy szóbeli és egy írásbeli részből áll, s a feladatok alapján leginkább egy nemzetközi felsőfokú nyelvvizsgához tudnám hasonlítani. Az érettségi eredménye pedig december közepén derül majd ki.
November kilencedikén tehát az alsóbb évfolyam búcsúztatta a tizenhárom ballagó diákot. A gyerekek az idén tanult Pál utcai fiúk című regény alapján adtak elő egy kisebb színdarabot, melyet egy visszaemlékező képösszeállítással zártunk. Az alkalom azért is különleges volt, mert Bartha Gyöngyi legkisebb lánya, Bíborka, is a ballagók között volt. A ballagó diákok gyönyörű versekkel búcsúztak Ági nénitől és az iskolától.
A ballagókat először Gyöngyi köszönthette, majd én is szólhattam pár szót, utána következett Ági néni megható búcsúja, végül pedig dr. Kálmán László vezető konzul úr beszéde következett, melyet elismerő oklevél átadással zárt.
Az ünnepi ceremóniát szeretetvendégség zárta. Csak reménykedni tudok benne, hogy Ausztrália továbbra is ilyen nyitottsággal fogadja az ide érkező magyarokat, s lehetőséget biztosít számukra, hogy megtartsák anyanyelvüket, s hagyományaikat.
